Mercy - Story with Theo Hutchcraft

Minden egy koncerttel kezdődött. Flower és a barátnője, Nina gimnázium óta elválaszthatatlanok. Régóta tervezik, hogy az egész éves hajtás után az egyetemen, egy fesztiválon eresztik ki a gőzt. Hogy minél messzebb kerüljenek a mókuskeréktől, a magyar VOLT Fesztivált választják. Élvezik a turistaságot, a koncerteket, de nem is sejtik, mit tartogat számukra ez a pár nap. A brit szintipop zenekar, a HURTS érkezik, akiért mindketten odavannak. Minden mesébe illő lehetne, ha Flower nem ütközne folyton a saját maga állított falakba. Meddig mehet el?

0Likes
0Comments
185Views
AA

6. 5. fejezet

 - Ki volt ez az ürge? - kérdezte Ed, miután leült velem szemben. Nem válaszoltam, inkább a teámmal babráltam. A sírás fojtogatta a torkom, képtelen lettem volna megszólalni anélkül, hogy ne csuklana el a hangom. - Flower, ki ez a fickó? És mit akart tőled? Ismered? Honnan? 

 - Ő Theo Hutchcraft - rekedt volt a hangom, amikor végre megszólaltam. - A fesztiválról ismerem. Ő az egyik banda tagja, akik felléptek. A Hurts-é.

 - Remek... Megint a banda lenyalt hajjal, öltönyben, akik a halál depressziós számaikkal őrjítik meg a világot. Szóval már puszipajtások is vagytok, mi? - Ed nem kedveli túlságosan a Hurts-öt, szerinte depresszióssá teszik a dalaikat a sok csalódásról és reménytelen szerelemről meséléssel. Honnan is tudhatná Edward? Ő sosem szeretett olyasvalakit, akit nem kaphatott meg. 

 - Nem vagyunk puszipajtások. Csak idejött üdvözölni. A VOLT óta ne találkoztunk.

 - Rád nyomult, igaz? 

 - Edward...

 - Szóval igen - az ujjai elfehéredtek, annyira szorította a kanalát, és attól féltem, hogy itt, a kávézó közepén fogja leüvölteni a fejem. - Ezt nem itt beszéljük meg, de nincs lejátszva. Valamit nagyon akarhat, ha így feldühítetted. Láttam, hogy viharzott el - a fogai között szűrte a mondatokat, sejtetve az elkerülhetetlent: hatalmasat fogunk veszekedni.

 

¤

 

 - Ed, kérlek! - már én is felemeltem a hangom. Paprikás hangulatban ittuk meg a teánkat, aztán a betervezett kiállítás helyett hozzánk jöttünk. Most éppen a szobámban veszekszünk, még szerencse, hogy Nina nincs itthon.

 - Kedveled? Hm? - már szinte ordítva kérdezte, fel alá járkálva a szobában. Én az ágy szélén ültem, a plüsstevémet szorongatva, és próbáltam visszatartani a sírást. - Komolyan nem válaszolsz? Vehetem igennek?

 - Kérlek, ne kiabálj velem! Te is tudod, hogy csak a kedvenc együttesem egy tagja, semmi közöm nincs hozzá! - kezdett kihozni a sodromból, a hangom egyre hangosabban csengett. 

 - Már hogy ne lenne! Flower, az Isten szerelmére, ne etess hülyeségekkel! Tisztában vagyok vele, mennyire könnyű befolyásolni, főleg egy olyan embernek, akit ennyire istenítesz!  - ujjával a poszter felé bökött az ágyam felett. 

 - Szóval könnyű befolyásolni? - elöntött a méreg, vörösre vált arccal keltem fel, Scottot az ágyra ejtve. - Talán te is tapasztaltad? Meséld el, Edward mennyire könnyű engem, a vidéki fruskát megvezetni? Hm? Vagy talán csak külső forrásokból értesültél? 

 - Nem így értettem... - idegesen a hajába túrt, és bocsánatképpen próbált átölelni, de kifordultam az öleléséből.

 - Nem! Francokat nem így értetted! Pontosan tudod, hogy értetted, ahogy én is! Te azt hiszed, bárkinek elhiszek mindent, ha csak csillagszemekkel néz rám! Hát tudd meg, nem ennyire egyszerű beadni bármit! - most rajtam volt a sor, hogy kikeljek magamból. 

 - Flower... Tudod, hogy nem erről van szó! Csak értsd meg, féltékeny vagyok! Gyönyörű vagy, ő pedig híres és...

 - Ed, ne! Csak ne akard megmagyarázni! Ez még rosszabb, mintha hiszékenynek hívnál. Kérlek, most menj el.

 - Flower...

 - Ed, kérlek! - dobbantottam a lábammal, ettől egy pillanatra kisgyereknek éreztem magam, de hatott. Kiskutya szemeket eresztett rám, de egyáltalán nem hatott meg. Túlságosan mérges voltam ahhoz, hogy ez most hasson. Egy utolsó tétova mozdulatot tett felém, de én az ablak felé fordultam, így csak hallottam, amikor a léptei visszhangoztak a fapadlón. 

 

Talán még jobban megbántott, mint Theo. 

Hogy mondhatott nekem ilyet? Ettől az egész kapcsolatunk megváltozik. Szerinte könnyű befolyásolni. Ha igaza van, bármikor megtehette velem, ha nem, akkor meg félreismert. Egyik sem a legpozitívabb mellékzöngéje egy jól működő kapcsolatnak. Eddig azt hittem, hogy a miénk egy jól működő kapcsolat. 

Hogy bízhatnék meg benne, ha ilyesmiket vág a fejemhez? Ha azt feltételezi, hogy egy hiszékeny fruska vagyok, akkor mit gondolhat még rólam, amit nem mondd ki a szemembe, csak a hátam mögött mormolja a tarkómba. Nem hittem volna, hogy valaha így hátba támad. Nem akarom látni egy ideig...

Órákig csak összegömbölyödve feküdtem az ágyamon,  és azon gondolkodtam, hogy vajon mind az öt év hazugság volt, amit Edwarddal töltöttem, vagy csak hirtelen felindulásból mondta azokat a borzasztó dolgokat. Zsebkendőgalacsinok hevertek körülöttem, és csak néha keltem fel, hogy megfordítsam a bakelitlejátszóban a lemezt. A hónom alól kikandikáló Scott feje már teljesen átázott a könnyeimtől, az egyik kezemben pedig a telefonomat szorongattam, és a hátulján lévő szőrmebojttal játszottam az ujjaim között. Többször is megfordult a fejemben, hogy felhívom Theot, és bocsánatot kérek a minősíthetetlen viselkedésemért. Aztán ahányszor megnyitottam a nevét a telefonkönyvben, azzal a lendülettel már ki is léptem. Hogy lehetnék ennyire önző? Amikor szükségem van rá, füttyentek, és ugorjon? Nem. Mindenkinek az a legjobb, ha a mi történetünk itt véget ér. Nincs sírás, nincsenek teljesíthetetlen ígéretek. 

Egy idő után már sokkal inkább rá, és a köztünk lezajló beszélgetésre gondoltam. Miért hozott párhuzamba a dalaival? Talán én lettem volna az az ember, akinek a hatására a mélabús témák helyett valami egészen más veszi át a főszerepet? Ez már sosem fog kiderülni. 

 

¤

 

 - Mi történt? - kérdezte köszönés nélkül Nina. Csak lefeküdt velem szemben, és átölelt. Tenyere nyugtatóan simogatta a hátam, amitől újra sírva fakadtam, holott már rég meg voltam győződve róla, hogy nincs több könnyem. Réges-régen besötétedett már, és valószínűleg jócskán túl vagyunk a vacsoraidőn is. A gyomrom órák óta kiált valami ételért, és szomjas is vagyok, de képtelen voltam megmozdulni. Már a lejátszóból is csak sercegés hallatszik, még a lemezt sem fordítottam meg. 

 - Összevesztünk Eddel - közöltem szipogva, és Nina vállába töröltem a szemeimet.

 - Mit csinált megint? - a hangja mérgesen csengett. Tiltakozni akartam, hogy ne őt hibáztassa, de végső soron most tényleg Ed bántott meg engem.

 - Elmentünk teázni, ahol összefutottam Theoval. Aztán ő féltékenységi jelenetet rendezett itthon, és azt vágta a fejemhez, hogy egy hiszékeny buta liba vagyok. Legalábbis, ez volt a lényeg.

 - Ez nem igaz, szívem! Te okos vagy, és erős! Nem befolyásolhat akárki! De várj csak, találkoztál Theoval?

 - Igen... Aki szintén csúnyán beszélt velem. De neki igaza volt - sóhajtani akartam, de csak lenyeltem egy adag könnyet, így majdnem megfulladtam. Nina gyengéden ütögette meg a vállam, aminek az eredménye artikulálatlan, könnymentes zokogás lett. - Azt mondta, tudja, hogy érzek iránta valamit, de nem pazarolja egy olyan emberre az idejét, aki nem tudja kimutatni, mit érez...

 - Szóval akkor ezért hívta Adamet. Még én is hallottam, milyen feldúlt volt a hangja.

 - Gondolod, hogy miattam ennyire kijött a sodrából?

 - Nem, azért mert elfogyott a kedvenc hajfixálója... Persze, hogy miattad akadt ki! Flower, ő tényleg kedvel téged, és jobban, mint Edward az összes együtt töltött évetek alatt. Miért nem adsz neki egy esélyt?

 - Mert nem. 

Join MovellasFind out what all the buzz is about. Join now to start sharing your creativity and passion
Loading ...