Mercy - Story with Theo Hutchcraft

Minden egy koncerttel kezdődött. Flower és a barátnője, Nina gimnázium óta elválaszthatatlanok. Régóta tervezik, hogy az egész éves hajtás után az egyetemen, egy fesztiválon eresztik ki a gőzt. Hogy minél messzebb kerüljenek a mókuskeréktől, a magyar VOLT Fesztivált választják. Élvezik a turistaságot, a koncerteket, de nem is sejtik, mit tartogat számukra ez a pár nap. A brit szintipop zenekar, a HURTS érkezik, akiért mindketten odavannak. Minden mesébe illő lehetne, ha Flower nem ütközne folyton a saját maga állított falakba. Meddig mehet el?

0Likes
0Comments
229Views
AA

4. 3. fejezet

Több mint egy hónapja, hogy hazajöttünk Magyarországról, a VOLT fesztiválról. Életreszóló élményekkel, néhány szúnyogcsípéssel, és a Hurts tagjainak telefonszámaival jöttünk haza. Amikor az ember meglát egy aranyozott, vagy swarovski kristályokkal kirakott Iphone-t, meg van győződve róla, hogy az a legértékesebb dolog a technikai világban. Téved. A legdrágább telefon; amiben ott az összes szám, amiről vala álmodni mert az ember. Enyém a legdrágább Iphone a világon, pedig a tokja az ebay-ről van, és nincs extra nagy előfizetésem sem. De ha beírom a telefonkönyv keresőjébe a Theo nevet, a találatok között ott van ő, az egyetlen, az igazi, a csodálatos, akinek a vezetékneve Hutchcraft. 

 

Ezen kívül is fenekestül felfordult az életünk: Nina és én a Baker Streetre költöztünk, legnagyobb bánatára nem John Hamish Watson a szomszédunk, de talán így is maradunk. Az albérlet klasszisokkal jobb, mint a kollégium. Végre van saját fürdőnk, nem kell senkinek dörömbölni az ajtaját, hogy reggel ötkor legyen szíves kicsit lejjebb venni a hangerőt, mert legalább három órát szeretnénk aludni a vizsgák előtt. Az idegesítő szomszédokat így sem sikerült levetkőznünk. A mellettünk lakók úgy gondolják, hogy mivel egész nap dolgoznak, teljesen normális dolog, hogy este tíz után állnak neki a lakásfelújításnak. 

Nekünk nem volt szükségünk ilyesmire. Helyesbítek, nincs pénzünk rá. Egyedül a nappalit festettük ki, így a főbérlőnk elállt az első havi lakbértől, így csak a kaukciót kellett kifizetnünk. A lakás egyébként minden várakozásunkat felülmúlta. Annak fényében, milyen nehéz a Baker Street-en ingatlanhoz jutni, nekünk nagyjából az ötödik nézelődésnél sikerült ezt megtalálnunk, elfogadható áron. A közlekedés jó, csak a szomszéd és a rengeteg turista idegesítő szuttyogásával kell együtt élni, akik mind megvannak győződve róla, hogy ha elég lassan járják végig az utcát, összefuthatnak valamelyik szereplővel az új adaptációból. Persze, az nem tűnik fel nekik, hogy egy árva kamera sincs, tehát nem forgatnak, és nem fognak személyesen találkozni Mark Gatiss-szal, vagy a számomra érthetetlenül új szeximbólummal; Benedict Cumberbatch-csel. Alex megveszik érte, és ezt meg is hagyom neki. 

A lakás az árához képest nagy, és semmi kivetnivaló nincs benne. Pici előszoba nyílik a bejáratból, ahonnan a nappaliba érkezünk, ami frissen festett napsárga és a lakáshoz tartozó bútorokkal van bepakolva. Egy vörös kanapé, hozzá illő két fotellel, ébenfa dohányzóasztal, és egy falra erősített tévé. A képeket már mi hoztuk, az egyik falon egy montázzsal, amin közös képek vannak rólunk, és a barátainkról. Természetesen már az idei fesztivál képei is helyet kaptak. A nappaliban továbbá egy egész oldalt elfoglaló polcrendszer van, amit telepakoltunk könyvekkel, DVD-kel és emléktárgyakkal. Innen nyílik a kovácsoltvas korláttal, és az utcára néző kilátással rendelkező erkély is. Kovácsoltvas kerti bútorok teszik rusztikussá az erkélyt, és persze a rengeteg növény. A nappali a központ, innen nyílik egy pici ebédlővel egybenyitott konyha, beépített bútorral, és minden szükséges felszereléssel. A sötét bútorok dominálnak itt is, így konyhanövényekkel és rengeteg vágott virággal próbáljuk ellensúlyozni. A nappaliból egy rövid folyosón jutunk el fürdő és mosdófülkéhez, valamint a mi szobáinkhoz. Az én szobám az utcára, míg Nináé a belső udvarra néz. Nálam a világosabb, rózsaszínes színek dominálnak, Nina inkább a piros és fehér árnyalataihoz nyúlt. Én szeretem a habos-hercegnős dolgokat, a szobámban terpeszkedő franciaágy felett baldachin omlik alá, benne égőkkel, amik este tökéletes fényt adnak. Az ajtó melletti falat egy fehér szekrény foglalja el, telezsúfolva a ruháimmal, a szemben lévő falnál asztal, polcokkal, székkel, emlékekkel, ahol majd tökéletesen tudok tanulni, amint elkezdődik a szemeszter. Mellette egy polcon üvegvázában fehér rózsák illatoztak, és egy bakelitlejátszó kapott még helyet. Az ablakom alatt egy kis polcos ülőalkalmatosság, puha párnákkal, kilátással az utcára. Az ágyon hasonló színű rózsaszínes párnák, és az egyetlen plüss, amit a születésem óta őrzök; Scott, a teve. Az ágyam felett egy bekeretezett kép, a Blind plakátja, ami a videóklip előtt jött ki, amolyan beharangozóként. A pasztell színek jól mennek a szobámhoz is, így nem láttam semmi akadályát, hogy kitegyem. Egy másik falon egy fél falat elfoglaló falmatrica kapott helyet, amit egy nyomtatványboltban sikerült beszerezni, sőt, én terveztem. Pop-art stílusban ábrázol engem, és a családomat. Így nem kellett vesződni, hogy melyik képet tegyem ki róluk, és mivel a falmatrica időtálló darab, akkor szedem le, és teszem fel máshova, amikor csak akarom.

¤

 

 - Nem hívott? - kérdezte Nina. A nappalinkban ültünk, én a laptopomat bűvöltem, hogy megtanuljak videót vágni, ő csak a tévét kapcsolgatta.

 - Kicsoda?

 - Theo.

 - Ne menjünk bele... Tudod, mi a véleményem erről az egészről - sóhajtva csaptam le a laptopot. Valószínűleg ezért kezdi megadni magát. Az utóbbi időben egyre többet teszem ezt vele, főleg mióta a videókkal játszom. Még programot is vettem, igazán elszánt vagyok. Ha az ember webdizájnernek készül, és meg akarja vetni a lábát a palettán, mindenhez kell értenie.

 - De...

 - Nincs de, Nina. Egyszerűen csak együtt töltöttünk egy éjszakát. Fizetett néhány sört, beszélgettünk, jól éreztük magunkat - Nina újra nyitotta a száját, de a szavába vágtam. - Ne is említsd, kérlek, hacsak nem újabb lemez, vagy videó kerül elő.

Ezzel a végszóval terveztem méltóságteljesen a szobámba vonulni, de megbotlottam a laptop kábelében. Mintha mi sem történt volna, továbbmentem, és hangosan csaptam be magam mögött az ajtót. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy Nina összerezzen, aztán megrántja a vállát, és megállapodik a comedy csatornán, ahol éppen valamelyik kedvence megy.

Mielőtt az ágyra vetettem volna magam, a bakelitlejátszóhoz indultam, amiben általában a Blind kislemeze van. Ahogy most is. Szombat révén a szomszédok itthon vannak, szóval úgy gondoltam, tusé. Maximumon kapcsoltam be a lejátszót, és az ágyra dőltem.

Nina az őrületbe kerget ezzel a Theo dologgal. Én annyira szeretném elfelejteni. És nincs igaza. Hívott, csak nem vettem fel. Nekem ott van Ed, és nincs szükségem semmiféle nehezítő tényezőre. Nem tudom, hányszor villogott a kijelzőn az énekes neve, és azt sem, hány sms-t töröltem ki olvasatlanul. Fogalmas sincs, mit kéne csinálnom, ez az igazság. Évekig vártam, hogy jön, és tetszem neki, és örökre együtt leszünk, és amikor már az első két pontot kipipáltam, a harmadiktól megijedek. Nincs ép elméjű ember, aki ezt teszi. Mások hagyják, hogy valóra váljanak az álmaik, én meg csak ragaszkodom a világhoz, amiben ébren vagyok.

Join MovellasFind out what all the buzz is about. Join now to start sharing your creativity and passion
Loading ...