Az igazi Sherlock

Történetünk a mai korban játszódik, ahol reményeim szerint senkinek nem kell bemutatnom a sorozatot, a Sherlockot, amit a BBC és Steven Moffat küldött hódító útjára 2010-ben. Főhősünk, Jávor Vivien nagy rajongója a sorozatnak, ahogy mindennek, ami valamilyen módon kapcsolatba hozható bűntényekkel. Vivi bűnügyi riporter egy budapesti internetes tévénél. Az iskola elvégzése után is a gyakorlati helyén maradt, és tökéletesen elégedett azzal, amit kapott. Jó állás, jó kapcsolatok, a példaképszerű főnök, és bűnügyek, minden mennyiségben. Egy idő után a Teve utcának feltűnt a lány éles esze, így tanácsadóként alkalmazza a bűnügyek felderítésében, cserében pedig leforgathatja a felgöngyölített bűntetteket. Mindig is erre vágyott, megütötte a főnyereményt, legalábbis ezt hitte.
Mint minden nap, az a keddi is ugyanúgy kezdődik, mint a többi, kávéval, semleges csevejjel az apjával, akivel együtt élnek.
Ám a szerkesztőségbe érve olyan hír várja, ami megváltoztathatja az egész életét...

0Likes
0Comments
193Views

1. Prológus

- Jávor, tudsz jönni? - vakkantott bele a telefonba a főkapitány.

 - Sok a vér?

 - Mészárlás volt. 

 - 10 perc és a kapitányságon vagyok. - fújtam utálkozva, és bontottam a vonalat. Útközben felhívtam Ágit, hogy helyzet van, aki elpoénkodott a véren, hiszen én cseppet sem bírom. Csak fintorogtam, és letettem. 

Az 1-es villamoson a kedvenc időtöltésem az emberek analizálása. Fantasztikus, hogy pár pillanatig figyelsz egy embert, és úgy dalol az életéről a külseje, mintha egy tehetségkutató első helyezéséért küzdene. 

Ott van például az a szőke nő, aki ugyan maximum 28-30 éves, de az Istennek se adná oda a helyét, nemhogy egy idős nőnek, vagy férfinek. A nő egyszer már elvált, látszik az ujján, hogy sosem vette le a gyűrűt, így az nyomott hagyott maga után. A szemeit napszemüveggel takarja, annak ellenére, hogy a napot kövér esőfelhők takarják, hűen az októberi őszi időhöz. Szóval valószínűleg friss a dolog, és a kisírt szemeit takargatja. A ruhái drágának tűnnek, de ha egyet pislog az ember, feltűnik a borzalmas varrás, szóval gyenge utánzatok csak, mit megerősít, hogy a táskáját a felirat és a minta is torz. A cipője viseltes, de az egyetlen darab, ami valóban drága volt. Igazi bőr, tökéletesen megmunkálva. Szóval a férj volt a kenyérkereső, méghozzá nem is rossz, ezt a cipőt csak Olaszországban, Milánó egyetlen boltjában lehet kapni. Valószínűleg orvos, vagy sztárügyvéd volt az exe. Ő pedig hozzászokott a jóhoz, aminek a pótlását a sarki turkálóból próbálja fedezni. Nem sok sikerrel. Van egy hörcsöge, akit gyakran a kezébe vesz, tévézés közben az ölében fekteti, simogatja, amíg ő sír a dél-amerikai szappanoperákon. Hogy honnan tudom? Az orra piros, és délután kettő van, lement az első ilyen sorozat. az egyik kezén a mutató és a hüvelyk ujja között kis piros csíkok vannak, amit a zsebkendője morzsolása hagyott, a hörcsög szőre pedig ott a nadrágján. Lehetne egy kis termetű kutyáé is, de ha jól megnézzük, a szőr puhább, mint egy eb szőre bárhol, még ha kölyök is, de rövidebb, mint egy tengeri malacé, szóval csakis egy hörcsög hasáról potyoghatott az ölébe, aki békésen szunyókált ott addig, amíg a nő el nem jött, hogy beszéljen az ügyvédjével, és több pénzt csikarjon ki a férjéből, annak ellenére, hogy ő lépett félre. 

 

***

 

 - Jávor! Éppen időben, indulhatunk?

 - Nem értem, miért várt meg.... - csóváltam a fejem. - Én csak tanácsadó vagyok, még csak nem is fizet nekem. - ahogy mellé léptem, ő visszaindult a bejárat felé, egyenesen a kocsija felé. 

 - Van ebédjegye, nem? - fordult felém Horváth, a nyomozó, akivel általában dolgozom. 

 - Hálám a sírig üldözni fog. - mormoltam az orrom alá, és bevágódtam mellé az anyósülésre.

 - Kell a megfigyelőképessége. - szólalt meg pár perc csend után a nyomozó. Kifelé hajtott a városból, de egyelőre nem közölte velem, hova is igyekszünk. - A nyomok frissek, és kértem, hogy semmit, még a hullákat se mozdítsák el, amíg oda nem érek. 

 - Mit kell tudnom?

 - Hármasgyilkosság. Baltával. Egy 50-es nő, a férje, és a kutyájuk. 

 - A kutyájuk? - néztem megütközve Horváthra.

 - Tiszta munka, nincs szemtanú. 

 - Még sosem láttam széttrancsírozott kutyát... - méláztam el, ahogy áthaladtunk a Lágymányosin.

 

***

 

 - Mit tudunk Bélukám? - kérdezte Horváth a halottkémtől. Csak fél füllel hallottam a diagnózist, inkább a helyszínre koncentráltam. Lehajoltam Bélához, és a farzsebéből kivettem a tartalék gumikesztyűit, aztán elindultam a szobában. A helyiség nem volt nagyobb, mint a mi nappalink, tapétázott, és most már vérrel festett is. Tényleg mészárlás volt. Ahol eret ért a balta, annak a tartalma a falakon, a bútorokon kötött ki. A fotel mellett egy férfi feküdt hason, a hátán több vágás, mellette a kanapén félig lelógva a felesége, a tévéasztal előtt pedig a kis foxi. 

 - Nem sokat, Viktor, nem sokat... Attól eltekintve, hogy minden olyan, mint egy Tarantino filmben, nem sok nyom maradt. 

 - Még szerencse, hogy Jávor itt van... Adj neki 5 percet, és előáll egy gyanúsítottal.

 - A fiú. A fiúk tette.

 - Honnan veszed, hogy egyáltalán volt nekik? - kérdezte kíváncsian Horváth. Látszólag nem díjazta, hogy 3 perc 46 másodperc alatt megfejtettem a bűnügyét.

 - A falon és a vitrines szekrényben is vannak képek egy férfiról, aki nem lehet az apa, mert más az arca, és a képek is újabbak. Hasonlít a nőre, tehát a fiúk. Bejövet nem volt semmi jele annak, hogy betörtek volna, szóval a gyilkos ismerte a járást, és kulcsa is volt. A vita tárgya nyilván ez a darab föld, aminek az eladási papírjai a kis asztalon úsznak a vérben. A baltát a konyhából vette el, a kis tűzhely mellől, ahol még mindig fával melegítenek. Hiányzik a balta, és a padlón ott vannak a karcok, amit a pengéje okozott, ahányszor odatették. Először az apát ölte meg, hátulról támadt, az első csapást a fejébe kapta. Pont a feje tetején, nem halt meg azonnal, csak lelassult, és ömlött belőle a vér. A földre esett, a férfi elvesztette a fejét, és többször belevágta a baltát az apja hátába. A puffanásra bejött az anyja is, nyomában a kis blökivel. Talán a kutyának nem kellett volna meghalnia, ha nem lenne totálisan elkeseredett az emberünk, aki csak a födet szerette volna, de az apja nem adta. Pláne, hogy nem is az ő fia. Bár vannak hasonlóságok a képen szereplő férfi és az előttünk heverő között, de közel sem úgy hasonlítanak egymásra, mint apa és fia. Inkább, mintha nagybátyj és unokaöcs lennének. Ezzel megoldottam a kérdést, hogy miért nem kaphatta meg a földet. A férfinek esze ágában sem volt odaadni egy fattyúnak, aki a bátyja vagy az öccse vére. Inkább a bátyja. Elnézte a feleségének a kisiklást, és sajátjaként nevelte fel a gyereket, de hogy örököljön, azt már nem. A mit sem sejtő fiú erre bepöccent, és leszedte a családot, kutyástól, mindenestül. 

 - Keressék meg a férfit. - súgta oda egy rendőrnek Horváth. - Végeztünk. Együk le az ebédjegyet. Amint bebizonyosodik az igazad, és lezárjuk az aktát, megkapod. - fordult felém a nyomozó, mire szélesen elvigyorodtam.

 - Kösz, Horváth. Akkor menjünk. A gyomrom mindjárt visszaküldi a reggelimet, a tegnapi vacsorával együtt. - néztem végig utoljára a szobán, aztán mindenkinek intettem, és az autóhoz iramodtam. A fejem kicsit kitisztult, ahogy a friss levegő átvette a helyet a tüdőmben, aztán újra a gyilkosságra összpontosítottam, csak már abban a megvalósításban, hogy hogyan fogok ebből egy negyedórás kisfilmet forgatni.

Join MovellasFind out what all the buzz is about. Join now to start sharing your creativity and passion
Loading ...